Van az a pillanat, amikor valami félresiklik a napodban. Késik a vonat, átírják a meetinget, lemondják a péntek esti programot, te pedig ott állsz egy félkész tervvel és egy fokkal több feszültséggel, mint amennyit rendeltél. Ilyenkor sokan befagynak, bosszankodnak, vagy legalább egy kicsit megsértődnek az univerzumra. A Nyilas viszont gyakran csinál valami egészen mást: vesz egy nagy levegőt, körbenéz, és máris azt keresi, hogy jó, akkor ebből mit lehet kihozni.
Ha egyetlen nagy erősséget kellene mondani, valószínűleg ez lenne: a Nyilas ösztönös képessége arra, hogy távlatban gondolkodjon, és még a kusza helyzetekben is meglássa a lehetőséget. Nem feltétlenül rózsaszín szemüveg ez, inkább afféle belső iránytű. Azt súgja neki, hogy attól, hogy valami most kényelmetlen, még nem biztos, hogy rossz irányba visz.
Amikor más falat lát, ő ajtót keres
A hétköznapokban ez sokkal látványosabb, mint elsőre hinnéd. Mondjuk a munkahelyen bedobnak egy új feladatot, amire senki nem jelentkezik szívesen. Túl nagy, túl bizonytalan, túl sok benne az ismeretlen. A Nyilas nem biztos, hogy gondolkodás nélkül igent mond, de jó eséllyel ő lesz az, aki először kimondja: próbáljuk meg. Nem azért, mert ne látná a buktatókat, hanem mert a kíváncsisága rendszerint gyorsabban érkezik meg, mint a félelme.
Ez az a fajta hozzáállás, ami miatt sokszor úgy tűnik, mintha szerencséje lenne. Pedig gyakran nem a szerencse dolgozik helyette, hanem az, hogy nem ragad bele túl sokáig a „mi van, ha nem sikerül?” körbe-körbe járó kérdésébe. Inkább továbblép, kipróbál, tanul, korrigál. És ez már fél siker. Nem véletlen, hogy amikor pályairányról vagy bátor szakmai döntésről van szó, egészen érdekes mintázatot mutat; erről bővebben itt is olvashatsz: mikor mer nagyot lépni a Nyilas a karrierjében.
Nem naiv, csak nehezen mond le a horizontól
A Nyilas optimizmusát sokan félreértik. Kívülről nézve néha úgy tűnhet, hogy túl könnyed, túl laza, vagy egyszerűen nem veszi elég komolyan a problémákat. Pedig többnyire nem erről van szó. Inkább arról, hogy ösztönösen nagyobb képben gondolkodik. Míg mások azon rágódnak, mi romlott el, ő sokszor már azt nézi, hová lehet ebből továbbmenni.
Ez a tulajdonság különösen emberi helyzetekben erős. Például egy baráti vitában a Nyilas ritkán szeret sokáig duzzogni. Nem azért, mert közömbös lenne, hanem mert fárasztja az a lelkiállapot, amelyik bezár. Ő jobban érzi magát ott, ahol van mozgás, levegő, valamiféle szellemi tér. Sokszor ő az, aki egy nehéz beszélgetés közepén egyszer csak bedob egy mondatot, amitől mindenki kicsit hátrébb lép a saját sértettségétől, és új szemszögből kezdi nézni a helyzetet.
Ez az erősség persze nem azt jelenti, hogy a Nyilasnak nincsenek érzékeny pontjai. Vannak, csak nem mindig teszi ki őket az asztal közepére. Ha érdekel ez az oldala is, ide szépen illeszkedik egy másik nézőpont: mi a Nyilas gyenge pontja, amit ritkán mutat meg.