A Nyilas nem az a típus, aki napokig élvezettel duzzog a sarokban, és belső monológokból épít várat maga köré. Ha összeveszik valakivel, általában gyorsan megérzi, hogy a feszültség neki is kényelmetlen. Nem feltétlenül azért, mert mindenképp igaza kell legyen vagy mert retteg a konfliktustól, hanem mert a túl sok nehéz érzelem egyszerűen útban van neki. Menne tovább, levegőt venne, tisztázná a helyzetet, és valahogy visszaterelné a kapcsolatot egy élhetőbb mederbe.
Csakhogy a békülési stílusa nem mindig olyan, mint amit a másik fél várna. A Nyilas ritkán indul neki egy vitát követő beszélgetésnek ünnepélyes, lépésről lépésre felépített bocsánatkéréssel. Sokkal jellemzőbb rá, hogy kerül egy kört, oldja a hangulatot, bedob egy félmosolyt, aztán egyszer csak kimond valami meglepően őszinte mondatot. Nem feltétlenül tökéletes formában, de legalább élőn.
Az első jel: már nem menekül a helyzetből
Vita után a Nyilas első reakciója gyakran a távolodás. Nem biztos, hogy látványosan kivonul, de fejben hirtelen máshol jár. Kell neki tér, hogy kiszellőztesse magából a dühöt, a sértettséget vagy azt az érzést, hogy sarokba szorították. Ha viszont békülni akar, annak egyik legbiztosabb jele, hogy újra közelít. Ír egy üzenetet, visszaküld egy mémeket sem nélkülöző reakciót, odaszól valami hétköznapit, mintha csak lazán folytatná a kapcsolatot onnan, ahol az megakadt.
Kívülről ez néha bosszantó lehet. A másik még benne van a drámában, a Nyilas pedig már ott tart, hogy „na jó, akkor ebédeljünk valahol”. Pedig ez nála gyakran tényleg közeledés. Nem bagatellizálni akarja a problémát, hanem azt jelzi, hogy hajlandó újra kapcsolódni. Nála a békülés sokszor nem nagyjelenettel kezdődik, hanem egy apró, hétköznapi hídépítéssel.
Humorral közelít, de nem mindig viccel
A Nyilas egyik klasszikus kibékülési eszköze a humor. Egy jól időzített félmondat, egy önironikus megjegyzés, egy „jó, ezt most tényleg sikerült elegánsan elszúrnom” típusú vallomás nála több lehet egyszerű poénnál. Ezzel puhítja a helyzetet, és azt is teszteli, hogy van-e még köztetek tér a könnyedségre.
Fontos különbség viszont, hogy a valódi békülési szándékú humor nem gúnyos. Ha a Nyilas még mindig keményen csipkelődik, odaszúr, vagy minden mondatából az jön le, hogy szerinte a másik túlérzékeny, akkor még nincs ott fejben a kibékülésnél. Amikor tényleg rendezni akarja a dolgokat, a humora melegebb lesz. Inkább old, mint támad.
Ebben sokszor az is benne van, hogy nem szeret hosszasan időzni a saját sebezhetőségében. Ha érdekel, mi van a lazának tűnő felszín mögött, sokat elárul róla ez a cikk: mi a Nyilas gyenge pontja, amit ritkán mutat meg.
Egyszer csak meglepően egyenes lesz
Bármennyire szeret kerülőúton visszatérni a jó hangulathoz, a Nyilasban van egy pont, ahol áttör az őszinteség. Ez általában nem hosszú, díszes bocsánatkérés formájában jön, inkább így: „jó, ebben tényleg igazad volt”, „túl messzire mentem”, vagy „nem kellett volna így reagálnom”. Rövid, tiszta mondatok. Nem mindig csomagolja be őket szépen, de ha ilyet hallasz tőle, az komoly jel.
A Nyilas ugyanis nem szeret úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ha közben belül már belátta, hogy hibázott. Lehet, hogy előtte még tett egy tiszteletkört, lehet, hogy egy ideig makacsnak tűnt, de amikor eljut a felismerésig, többnyire vállalja. Nem tökéletes diplomata, viszont meglepően korrekt tud lenni.