A Nyilasról könnyű gyors ítéletet mondani: laza, szókimondó, kalandvágyó, nehéz lekötni, és valahogy mindig úgy tűnik, mintha fél kézzel már a következő ajtókilincset fogná. Csakhogy ez a kép csak addig kényelmes, amíg messziről nézed. Közelről a Nyilas jóval összetettebb, és van egy gyenge pontja, amit ritkán tesz ki az asztalra: sokkal érzékenyebb a csalódásra, mint amennyire mutatja, ezért gyakran inkább megelőzi a sérülést egy poénnal, egy hirtelen irányváltással vagy azzal a bizonyos „jól van, ezen lépjünk túl” mozdulattal.
Nem arról van szó, hogy ne lenne erős. Inkább arról, hogy a Nyilas különös módon védi magát. A legtöbb ember a visszahúzódásban keresi a páncélt, ő viszont sokszor a mozgásban. Ha valami fáj, nem biztos, hogy leül róla órákig beszélni. Lehet, hogy inkább szervez egy programot, feldob egy merész ötletet, vagy hirtelen szellemesebb lesz a szokásosnál. Mintha azt üzenné: semmi baj, megyünk tovább. Közben pedig nagyon is számít neki, mi történt.
A szabadság mögött gyakran ott áll a kiszolgáltatottságtól való félelem
A Nyilas szabadságigénye legendás, de ennek van egy kevésbé látványos oldala is. Nem csak azért ragaszkodik a saját teréhez, mert imádja a lehetőségeket, hanem azért is, mert a túl szoros helyzetekben könnyen megérzi a veszélyt: mi van, ha elveszíti a lendületét, a hitet, vagy egyszerűen önmagát? Nála a kötődés nem ritkán összekapcsolódik a korlátozás gyanújával, még akkor is, ha a másik valójában csak közeledni próbál.
Ezért tud néha furcsán viselkedni. Egyik nap nyitott, lelkes, őszinte, szinte meglepően közeli. Másnap meg mintha hátrébb lépne két lépést, és lazán közölné, hogy most inkább csinálna valami mást. Ez kívülről ellentmondásnak látszik, belülről viszont önvédelem. A Nyilas nem mindig a másik embertől távolodik, néha csak attól az érzéstől, hogy túl sok múlik valamin.
Talán ezért van az is, hogy nehéz meghódítani a Nyilas szívét. Nem feltétlenül azért, mert válogatós vagy elérhetetlen, hanem mert gyorsan megérzi, ha egy kapcsolatban túl korán túl nagy a tét. Szüksége van levegőre ahhoz, hogy őszintén jelen tudjon lenni.
Szókimondó, de nem mindig mutatja, mennyire a szívére veszi
A Nyilas híres arról, hogy kimondja, amit gondol. Ez igaz is, csak van benne egy csavar. Amit kimond, az többnyire a véleménye, az elve, a meglátása. Amit viszont nehezebben mond ki, az a sértettsége, a szégyene vagy az, hogy valami nagyon betalált. Ebben meglepően szemérmes tud lenni.
Simán előfordul, hogy egy bántó megjegyzésre azonnal visszavág valami viccessel, és mindenki azt hiszi, meg sem kottyant neki. Közben lehet, hogy napokig benne marad a rossz érzés, csak nem akar drámai lenni. A Nyilas gyakran büszke a saját derűjére, ezért nehezen vállalja fel, ha valami tényleg megingatta. Mintha kicsit szégyellné, hogy őt is ugyanúgy meg lehet sebezni, mint bárki mást.
Ez a fajta rejtett érzékenység különösen kapcsolatokban érdekes. Amikor tetszik neki valaki, sokszor nem a klasszikus zavar jön elő nála, hanem a fokozott játékosság, a túl könnyed stílus, az elterelés. Erről szépen árulkodik az is, hogyan viselkedik a Nyilas, amikor titokban tetszik neki valaki: gyakran épp akkor lesz nehezebben kiolvasható, amikor valójában érintett.