Amikor egyenes lehetsz vele
A Nyilas általában jobban viseli a nyers igazságot, mint a szépen csomagolt mellébeszélést. Lehet, hogy elsőre felkapja rá a fejét, lehet, hogy vitázik is, de többnyire értékeli az őszinteséget. A szeretet egyik fontos jele számára, ha nem játszmázol vele. Ha nem kell találgatnia, mire gondolsz valójában, miért vagy távolságtartó, vagy mit jelentett az a különös félmondat tegnap este.
A hétköznapokban ez annyit tesz: mondd ki, ha hiányzik. Mondd ki, ha valami rosszul esett. Mondd ki, ha büszke vagy rá. A Nyilas sokszor jobban tud kezdeni egy tiszta helyzettel, mint egy puha köddel. Nem biztos, hogy mindig diplomatikus alkat, de az egyenességet általában a tisztelet jelének veszi. És ahol tisztelet van, ott könnyebben érzi a szeretetet is.
Amikor nem csak a fényes verzióját szereted
A Nyilasról könnyű azt gondolni, hogy mindig optimista, laza, lendületes. Sokszor tényleg ilyen. De neki is vannak csendesebb napjai, csalódásai, kimerült időszakai. Csak ezeket nem mindig teszi ki az asztal közepére. Ha ilyenkor valaki rögtön számon kéri rajta a megszokott jókedvet, attól nem érzi magát szeretve. Attól inkább úgy érezheti, hogy egy szerepet várnak tőle.
Igazán sokat jelent neki, ha a fáradt, szétszórt, bizonytalan pillanataiban is maradsz mellette. Nem akarod azonnal „megjavítani”, és nem is kezded el sürgetni, hogy na, akkor most legyen megint vidám. Egyszerűen csak érted, hogy a tűzjegy is lehet néha hamuszürke. Ez nem hiba, csak emberi állapot. A Nyilas számára az egyik legmélyebb szeretetélmény lehet, ha ilyenkor sem fogy el körülötte a türelem.
Amikor nem veszed személyes sértésnek, hogy nagyban gondolkodik
Sok Nyilas szeret előre nézni. Terveket szőni, új lehetőségeket látni, messzebbre képzelni magát. Néha ez valódi megvalósításba fordul, néha csak lelkes beszéd marad belőle a vacsoraasztalnál. De a szeretet szempontjából fontos, hogy ne húzd le reflexből a földre minden egyes alkalommal. Nem azért, mert mindig igaza van, hanem mert a lelkesedése a személyisége része.
Lehet őt finoman visszakérdezni, lehet vele racionálisnak lenni, sőt, néha kifejezetten hasznos. De más az, ha valaki keretet ad, és más az, ha rögtön kifullasztja a szárnypróbálgatást. A Nyilas általában érzi a különbséget. És nagyon nem mindegy neki.
A szeretet nála gyakran így hangzik: „menj, én itt vagyok”
Ha röviden kellene összefoglalni: a Nyilas többnyire akkor érzi magát igazán szeretve, ha a kapcsolatban van bizalom, mozgástér, figyelem, humor és egyenesség. Ha a másik nem fél a szabadságától, és nem akarja azt állandóan a saját bizonytalansága szerint méregetni. Ha lehet vele nevetni, beszélni, menni, majd visszaérkezni. Mert a Nyilasnak az is fontos, hogy legyen hova visszaérkeznie.
Talán ez benne a legszebb: miközben látszólag a horizontot keresi, valójában nagyon is meg tudja becsülni azt, aki nem áll az útjába, mégis ott van neki. Nem lánccal, nem feltételekkel, nem sértett csenddel. Hanem nyitott szívvel, jókor odatett figyelemmel, és azzal a ritka gesztussal, amely azt mondja: szeretlek úgy is, hogy közben önmagad maradsz.