A kritikája mögött gyakran gyengédség van
Itt jön az a rész, ahol sok félreértés születik. A Szűz nem könnyen mondja ki, hogy „aggódom érted”, helyette néha azt mondja: „ezt miért így csináltad?” Nem a legédesebb csomagolás, tudjuk. De nála a figyelem gyakran javítási szándékban jelenik meg. Ahol nem érez semmit, ott általában nem fektet energiát a finomhangolásba sem.
Persze ez nem jelenti azt, hogy minden kritika romantikus költemény álruhában. Csak azt, hogy a Szűz szeretetében benne van az a belső késztetés: legyen jobb, legyen könnyebb, legyen működőképesebb kettőtök között. Ha kedvel valakit, hajlamos részt venni az életében. Néha kicsit túlságosan is.
Ilyenkor nem árt meghallani a mondat mögötti mondatot. A „pihenhetnél többet” lehet valójában az, hogy „fontos vagy nekem”. A „szólj, ha odaértél” fordítása gyakran: „nem mindegy, mi van veled”. A Szűz ritkán teátrális, de annál beszédesebb a részletekben.
Nehezen vallja be, hogy vágyik a gyengédségre
Kívülről sok Szűz összeszedettnek, sőt időnként tartózkodónak tűnik. Emiatt könnyű azt hinni, hogy kevésbé igényli a romantikát, az érzelmi megerősítést vagy a puha, meghitt pillanatokat. Pedig nagyon is vágyhat rájuk, csak nem biztos, hogy kérni fogja.
Nem feltétlenül mondja ki, hogy jólesne egy ölelés, egy kedves üzenet, egy átgondolt apróság. Inkább csendben örül neki, amikor megkapja. És pont ezért különösen fontos nála az a fajta figyelmesség, ami nem harsány, hanem pontos. Nem a túlzásba vitt gesztusok nyűgözik le, hanem azok, amelyekből látszik: tényleg ismered őt. Erről egyébként sokat elárul a Milyen romantikus gesztusnak örül leginkább a Szűz? című cikk is.
Jellemző helyzet, amikor a Szűz azt mondja, „ugyan, nem kell semmi különös”, aztán napokig emlékszik arra az egy jól eltalált figyelmességre. Nem azért, mert válogatós, hanem mert számára a szeretet hitelessége a részletekben mérhető. Egy személyes, átgondolt gesztus sokkal többet jelenthet neki, mint egy látványos, de sablonos meglepetés.
A haragja alatt gyakran sértettség van
Amikor a Szűz csalódik, ritkán csap az asztalra azonnal. Előbb próbálja megérteni, elemezni, hová csúszott félre valami. A gond csak az, hogy közben bezárkózhat, hűvösebbé válhat, és abból, amit valójában érez, elég keveset mutat. Könnyebb neki azt jelezni, hogy valami nem stimmel, mint kimondani: „ez rosszul esett”.
Ez a visszafogottság különösen viták után feltűnő. Nem mindig a békülés hiányzik, inkább a megfelelő forma keresése. A Szűz szeretne úgy rendezni egy konfliktust, hogy annak értelme is legyen, ne csak gyors lezárása. Ha érdekel, milyen úton jut el idáig, a Hogyan békül ki a Szűz egy vita után? sok ismerős helyzetet megvilágít.
Amit tehát nehezen mond ki, az gyakran ez: „megbántottál, és azért vagyok távolságtartó, mert számítasz”. Mivel nem szeret drámázni, előfordul, hogy a fájdalma túl kulturált csomagolást kap. Ettől még ott van, csak halkabban.