Azt, hogy nehezen viseli, ha neki kell kimondania a kellemetlent
A Mérleg szereti a tiszta helyzeteket, de az odavezető út már kevésbé a kedvence. Főleg a szerelemben. Mert ott a tét nagyobb, a hangulat finomabb, és egy rosszul időzített mondat napokra, hetekre is nyomot hagyhat. Ezért aztán gyakran halogatja, hogy szóba hozza, ami zavarja.
Nem arról van szó, hogy nincs véleménye. Van, méghozzá általában egészen jó. Inkább arról, hogy fejben végigfut nála legalább hat lehetséges forgatókönyv, mielőtt megszólalna. Mi lesz, ha a másik megsértődik? Mi lesz, ha félreérti? Mi lesz, ha a beszélgetésből vita lesz, a vitából távolság, a távolságból pedig valami olyan, amit már nehéz visszarendezni?
Éppen ezért sok Mérleg inkább csomagolja a mondandóját. Finoman céloz, kérdez, puhatol, terelget. Aki nem figyel, azt hiheti, nincs semmi gond. Pedig lehet, hogy de, csak még selyempapírba van tekerve. Ha pedig egyszer eljut a nyílt konfrontációig, annak általában előzménye van bőven. Nem véletlen, hogy külön műfaj, hogyan békül ki a Mérleg egy vita után: számára a helyreállítás legalább olyan fontos, mint maga az ütközés.
Azt, hogy szeretné, ha őt is választanák – egyértelműen
A Mérleget gyakran körüllengi egyfajta könnyedség, amit sokan összetévesztenek azzal, hogy ő mindig ráér kivárni. Mintha természetes lenne, hogy ott marad a lebegő helyzetekben, a majd meglátjuk típusú történetekben, a se veled, se nélküled félmondatok között. Pedig ez az egyik legfárasztóbb terep számára.
Amit sokszor nem mond ki az elején, hogy ő valójában szereti az egyértelműséget. Nem a durva ultimátumok formájában, hanem abban az értelemben, hogy jólesik neki érezni: igen, választottak. Nem tartalékként, nem opcióként, nem „majd alakul” alapon, hanem valódi szándékkal.
Ez azért is érdekes, mert kívülről sokszor pont ő tűnhet nehezen megközelíthetőnek. Nem feltétlenül adja ki rögtön a lapjait, és ritkán rohan fejjel a falnak. Innen nézve teljesen érthető, miért lehet nehéz meghódítani a Mérleg szívét. De amikor már érez valamit, nagyon is fontos neki, hogy a másik ne csak sejtessen, hanem jelen is legyen.
A nagy, kimondatlan mondata gyakran ez: „Mondd már világosan, hogy fontos vagyok.” Nem feltétlenül szavakban kell, néha egy döntés többet ér. Csak legyen benne tartás.