Mit nem mond ki könnyen a Halak a szerelemben?

Nem mondja ki rögtön, ha valami fáj neki

Ez az egyik legnagyobb ellentmondása a szerelemben. Mélyen érez, gyorsan megsebezhető, mégsem biztos, hogy azonnal szól. Sok Halak előbb próbálja megérteni a másikat, mint képviselni saját sértettségét. Lehet, hogy már rosszul esett neki egy félvállról odavetett megjegyzés, de közben magyarázatokat gyárt rá: biztos fáradt voltál, biztos nem úgy gondoltad, biztos rossz napod van.

Ennek van egy szép oldala: nem ítél elhamarkodottan. És van egy nehéz oldala is: túl sokáig halogathatja azt a mondatot, hogy „ez nekem rosszul esett”. Mire ezt végül kimondja, addigra benne már több réteg rakódott a történetre. Nemcsak az bántja, ami történt, hanem az is, hogy egyedül cipelte egy ideig.

Ilyenkor kívülről könnyű azt hinni, hogy a Halak túlérzékeny vagy kiszámíthatatlan. Pedig gyakran csak arról van szó, hogy késve szól. Nem ott, nem akkor, nem abban a pillanatban, amikor a dolog megszületik, hanem később, amikor már biztos benne, hogy nem söprik le az érzéseit. Egy vita után ezért is fontos nála a hangnem és a biztonságérzet; sokat elárul róla, hogyan békül ki a Halak egy vita után, mert a kibékülés számára nem csak technikai kérdés, hanem érzelmi visszakapcsolódás.

Nem vallja be könnyen, hogy néha idealizál

A Halak szerelemben hajlamos meglátni azt is, ami még csak lehetőség. Ez egyszerre csodás és veszélyes. Csodás, mert ritka szép képesség úgy nézni valakire, hogy nemcsak a jelenét látod, hanem a legjobb változatát is. Veszélyes, mert a lehetőség nem ugyanaz, mint a valóság. A Halak ezt sokszor pontosan érzi, csak nem mindig akarja elsőként kimondani.

Néha tovább marad egy helyzetben, mint ameddig jólesne. Nem azért, mert ne látná a repedéseket, hanem mert hisz az átalakulásban, a mély beszélgetésben, az érzelmi fordulatokban. Van benne valami makacs remény, ami elsőre nem is tűnik makacsságnak, mert puha köntösben érkezik. De attól még az. A Halak tud nagyon sokáig kitartani valami mellett, ha egyszer a szívével már igent mondott rá.

Amit ilyenkor nem szívesen mond ki, az az, hogy ő is tudja: talán túl sokat képzelt bele. Ez fájó beismerés neki, mert nemcsak a másikról szól, hanem a saját belső világáról is. Arról, hogy a fantáziája néha megelőzi a tapasztalatot.

Hirdetés
Teszt betöltése…
Hirdetés