És ki az, akit biztosan nem?
Nem valószínű, hogy a Rák igazán közel engedi azt, aki kiszámíthatatlanul hol rajong, hol eltűnik. Aki mindent kifelé játszik, de befelé semmit nem vállal. Aki a meghittséget unalmasnak, a sebezhetőséget gyengeségnek tartja, vagy állandóan fölényből kommunikál. Nem azért, mert a Rák ne lenne képes sokféle emberrel kijönni. Ki tud. Csak a szíve közelében kevés hely van, és azt nem osztogatja bárkinek.
Az sem az ő terepe, amikor valaki versenyt csinál abból, kinek nagyobb a baja, vagy ki tud jobban megsértődni. A Rák érzékeny, de nem feltétlenül akar érzelmi hullámvasúton lakni. Inkább olyan társakat keres, akikkel lehet finoman, őszintén és emberien kapcsolódni.
Végső soron azokat, akik mellett leveheti a páncélt
A Rák nem a hibátlant keresi, hanem azt az embert, aki mellett nem kell folyton résen lennie. Aki nem él vissza a lágyságával. Aki nem akarja kifeszegetni a határait, mégis elég közel marad ahhoz, hogy bizalom szülessen. Aki észreveszi az apróságokat, komolyan veszi az érzéseit, és nem akar gyorsabban bejutni hozzá, mint ahogy azt ő jónak érzi.
Ha nagyon le kell egyszerűsíteni: a Rák azokat engedi közel magához, akik biztonságot adnak anélkül, hogy közben birtokolni akarnának. Akikben van gyengédség, diszkréció, türelem és egy kis érzelmi bátorság. Nem kell tökéletesnek lenni hozzá. Csak valódinak.
És ez talán sokkal ritkább, mint elsőre gondolnánk.