A makacsság mögött gyakran önvédelem van
Sokan úgy írják le a Bikát, mint aki hajthatatlan. Ez részben stimmel, de nem mindegy, mikor és miért. Amikor igazán önmaga lehet, a makacssága sokkal inkább következetességnek látszik. Nem azért áll ellen, mert élvezi az ellenállást, hanem mert szeretné megőrizni azt, amit értékesnek tart. Ha úgy érzi, valaki csak kedvtelésből rángatná ki a biztos talajból, abból nem kér.
Más a helyzet, ha tisztességesen közelítenek hozzá. A Bika nem olyan rugalmatlan, mint amilyennek a hírneve alapján tűnik. Csak idő kell neki. Ha van ideje megemészteni egy helyzetet, és nem sürgetik minden második percben, meglepően sok kompromisszumra képes. Csak nem látványosan. Nem fogja bejelenteni fanfárral, hogy „rendben, belátom”. Inkább egyszer csak azt veszed észre, hogy elmozdult, és közben megőrizte a méltóságát is.
Ez viták után különösen érdekes. A Bika ritkán higgad le egyik pillanatról a másikra, de ha fontos neki a kapcsolat, keresi a visszautat. Nem feltétlenül hangos béküléssel, inkább kézzelfogható gesztusokkal. Ezt jól körbejárja a Hogyan békül ki a Bika egy vita után? című írás.
Otthonos önazonosság: amikor nem kell szerepet játszania
A Bika talán akkor van a legközelebb önmagához, amikor nem kell bizonyítania. Sem azt, hogy mennyire különleges, sem azt, hogy mennyire pörgős, sem azt, hogy mindig mindenre kész. Ő nem ettől lesz érdekes. Hanem attól, hogy tud jelen lenni, tud építkezni, tud ragaszkodni, és tud örülni azoknak a dolgoknak, amelyeket mások már észre sem vesznek.
Az ő világában az otthonosság nem pusztán lakberendezési kérdés. Inkább belső állapot. Emberek, ízek, tárgyak, szokások, mondatok, ismétlődő kis rítusok adják. Ha mindehhez közeledsz, ő is egyre inkább megmutatja magát. A humorát, ami szárazabb és csípősebb lehet, mint elsőre sejtenéd. A gyengédségét, amit nem osztogat akárkinek. A szenvedélyét, ami nem mindig látványos, de nagyon is valós.
És persze ott van a romantikus oldala is, csak nem feltétlenül csillámporos formában. A Bika általában annak örül a legjobban, amiben van figyelem, tapintat és egy kis időráfordítás. Nem a grandiózus gesztusokkal lehet igazán levenni a lábáról, hanem azzal, ami személyes és valódi. Erről szól ez a kapcsolódó cikk is: Milyen romantikus gesztusnak örül leginkább a Bika?
Ha röviden kellene megfogni, milyen a Bika, amikor igazán önmaga lehet, azt lehetne mondani: nyugodt, érzéki, következetes és melegszívű. Nem akar mindenáron többnek látszani, mint ami. És éppen ettől lesz benne valami ritkán megélt hitelesség. A maga tempójában nyílik ki, a maga módján szeret, és a maga csendes erejével tart meg dolgokat. Nem mindig ő a leghangosabb a szobában, de gyakran ő az, akinek a jelenlétét a legjobban megérzed, amikor végre tényleg ott van. És valljuk be, ez azért elég erős műfaj.