Az ambícióját gyakran összekeverik érzelemszegénységgel
A Bakról könnyű feltételezni, hogy neki a munka, a teljesítmény és az eredmény fontosabb mindennél. Tény, hogy sok Bak ösztönösen keresi azt, amiben építkezni lehet. Szereti látni, hogy valami halad, összeáll, kézzel foghatóvá válik. De ebből nem következik, hogy ne lenne szüksége meghittségre, játékosságra vagy romantikára.
Inkább arról van szó, hogy nála az érzelmek és a felelősség ritkán válnak szét. Ha szeret valakit, akkor abban gyakran jövőképet is lát. Nem feltétlenül kezd rögtön közös nyugdíjtervezésbe, de számára a kapcsolatoknak súlya van. Nem díszletként kezeli őket. Ez az intenzitás néha túl komolynak tűnhet azok szemében, akik lazább ritmushoz szoktak.
Pedig a Bak is tud gyengéd lenni, csak általában nem cukormázas módon. Nála egy jól időzített, átgondolt figyelmesség többet ér, mint tíz látványos, de üres gesztus. Nem véletlen, hogy egészen sajátos képe van arról, milyen romantikus gesztusnak örül leginkább a Bak: a hitelesség nála sokkal szexibb, mint a túljátszott meghatottság.
A humora sem ott van, ahol keresik
Az egyik legnagyobb félreértés, hogy a Baknak nincs humora. De van, csak ritkán bohóckodik azért, hogy oldja a levegőt. Az ő humora szárazabb, pontosabb, néha csípős, és többnyire akkor bukkan elő, amikor már biztonságban érzi magát. Olykor olyan félmondatot ejt el teljes rezzenéstelenséggel, amin öt perc múlva kezdesz nevetni. Nem harsány, inkább jól célzott.
Ez azért marad sokszor rejtve, mert idegen közegben visszafogottabb. Nem akar mindenáron szerethetőnek látszani, és ez a mai, folyamatos önbemutatásra épülő világban könnyen félreérthető. Mintha azt üzenné: nem érdekel, mit gondoltok. Pedig sokszor nagyon is érdekli, csak nem könyörög figyelemért.
Konoknak tűnik, pedig gyakran csak alapos
A Bakot makacsnak is gyakran bélyegzik. Ebben van igazság, de a kép itt is árnyaltabb. Nem feltétlenül azért ragaszkodik valamihez, mert csak az ő verziója lehet jó. Inkább azért, mert általában végiggondolta, letesztelte magában, és nem szereti percenként átírni a saját álláspontját csak azért, mert valaki hangosabban érvel.
Ez néha nehézzé teszi a vitákat vele. Főleg, ha a másik fél az azonnali érzelmi kiengesztelődést várja, miközben a Bak még rendszerezi magában, mi történt egyáltalán. Ő nem mindig a helyszínen oldja meg a konfliktust. Előbb távolságot vesz, lehiggad, és csak utána próbál korrekt lenni. Ez első pillantásra hideg reakciónak tűnhet, pedig sokszor épp így kerüli el, hogy olyat mondjon, amit később megbánna. Ezt a működést szépen megmutatja az is, hogyan békül ki a Bak egy vita után.
A tartózkodás mögött nem mindig bizalmatlanság áll
Van, amikor a Bakot azért értik félre, mert túl hamar várnak tőle közvetlenséget. Csakhogy ő gyakran rétegesen ismerkedik. Először figyel. Aztán teszteli, mennyire vagy következetes. Aztán megnézi, hogy ugyanaz az ember vagy-e jó kedvedben, feszülten, csalódottan és unottan is. Ha igen, akkor elkezd nyitni.
Ez nem játszma, inkább karakterismereti módszer. A Bak általában nem a villámkapcsolódások embere. Szereti tudni, kivel van dolga. Emiatt könnyű azt hinni róla, hogy magas falakat húz, és senkit nem enged közel. Holott sok esetben épp az ellenkezője igaz: nagyon is vágyik valódi közelségre, csak nem keveri össze a gyors intimitással.