A csend mögött sokszor nem titok, hanem önvédelem van
A Halak ritkán mutatja meg a legérzékenyebb pontját elsőre. Inkább figyel, kerülget, puhatolózik. Ha tetszik neki valaki, sokszor ebből is látszik valami: nem feltétlenül látványos közeledésben, hanem finom jelenlétben, félmondatokban, különös figyelmességben. Erről szépen árulkodik az is, hogyan viselkedik a Halak, amikor titokban tetszik neki valaki. Ugyanez a visszafogottság működik akkor is, amikor sérült: nem mindig a hangos reakció a jel, hanem az, hogy egyre halkabb lesz.
Érdemes ezt komolyan venni, mert a Halak sokáig képes úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Aztán egyszer csak bezár egy ajtót, és a másik fél döbbenten áll, hogy ez mikor történt. Nos, általában nem hirtelen. Csak csendben.
Hogyan lehet jól kapcsolódni ehhez az érzékeny ponthoz?
Ha Halak vagy, segíts magadnak azzal, hogy nem bagatellizálod el a saját benyomásaidat. Nem kell mindent túlmagyarázni, de attól még, hogy valami „apró”, lehet fontos. Ha valaki mellett rendszeresen kimerülsz, összezavarodsz vagy bűntudatod lesz, az már önmagában információ.
Ha pedig egy Halak áll közel hozzád, ne abból indulj ki, hogy ha nem panaszkodik, akkor biztosan jól van. Kérdezz pontosan, hagyj időt, és ne várd, hogy azonnal, katonás rendben megfogalmazza, mi bántja. Nála sokszor lassabban ülepszik le az érzésből mondat.
És még valami: a Halak gyenge pontja nem szégyellnivaló hiba, hanem az érzékenység árnyoldala. Ugyanabból a forrásból fakad, mint az intuíciója, a gyengédsége, a különös lelki radarja. A cél nem az, hogy keményebb legyen mindenáron, hanem az, hogy ne ázzon el minden esőben csak azért, mert másoknak épp nincs esernyőjük.
Amikor ezt megtanulja, valami nagyon szép történik. Nem lesz kevésbé együttérző, csak kevésbé merül ki mások viharaiban. És ez nem kis különbség, hanem az a fajta fordulat, amitől a Halak végre nemcsak másokra hangolódik rá, hanem saját magára is.