A kerülés nála nem mindig gyávaság
Van egy makacs tévhit a Mérleggel kapcsolatban: hogy azért kerül bizonyos konfliktusokat, mert nem bírja a nyomást. Ez így ebben a formában nem igaz. Sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon jó érzéke van ahhoz, melyik vita vezet valahova, és melyik csak öncélú erőfitogtatás.
Ha azt érzi, hogy a másik fél nem beszélgetni akar, hanem győzni, a Mérleg gyakran kihátrál. Nem feltétlenül azért, mert nincs válasza, hanem mert nem lát értelmet abban, hogy két ember csak egymás fölé akarjon kerekedni. Ez a fajta távolságtartás néha elegáns, néha bosszantó tud lenni annak, aki azonnali reakciót vár.
Persze van ennek árnyoldala is. Ha túl sokáig halogatja a konfrontációt, a felgyülemlett feszültség egyszer csak furcsa formában jön ki: passzív sértettségben, hűvös udvariasságban, finom, de érezhető távolságtartásban. A Mérleg ritkán robban elsőként, de amikor már nagyon tele van, meglepően éles tud lenni. És pont azért üt nagyot, mert addig mindenki azt hitte, hogy nála minden rendben.
Ez szorosan összefügg azzal a belső érzékenységgel is, amit nem mindig mutat meg nyíltan. Ha érdekel ez az oldala, itt sokat elárul róla, hogy mi a Mérleg gyenge pontja, amit ritkán mutat meg. Konfliktusban ugyanis éppen ez a rejtettebb sérülékenység az, ami miatt annyira óvatos a helyzetekkel.