Megbocsát, vagy sokáig emlékszik?
Mindkettő igaz lehet. A Bika tud megbocsátani, különösen akkor, ha a másik őszinte, következetes, és tényleg tesz azért, hogy helyrehozza a dolgot. De attól, hogy megbocsát, még nem biztos, hogy el is felejti. Nála a bizalom újraépítése általában lassú folyamat. Nem egy nagy gesztus győzi meg, hanem a tartós, megbízható viselkedés.
Ha egyszer csalódott, utána figyelmesebb lesz. Nem feltétlenül gyanakvó, inkább óvatosabb. Ez különösen igaz közeli kapcsolatokban, ahol sokat ad magából. Ha ott sérül, nem szokta félvállról venni.
Érdekes módon a legszebb oldala ilyenkor akkor látszik, amikor biztonságban érzi magát. Mert amikor a Bika igazán önmaga lehet, akkor nem merev vagy nehéz természet, hanem nyugodt, melegszívű, hűséges és meglepően gyengéd. A konfliktusai egy része épp abból fakad, hogy ezt a belső békét próbálja védeni.
Összességében milyen konfliktuskezelő?
Olyan, aki nem szeret hadakozni, de ha kell, nagyon is tud. Nem a gyors reakció embere, inkább a lassú, súlyos válaszé. Nem a drámában erős, hanem a kitartásban. Sokáig békés, aztán hirtelen kiderül, hogy a békesség nem egyenlő azzal, hogy bármit elvisel.
A Bikával való konfliktusok egyik tanulsága általában az, hogy a csendet nem érdemes automatikusan beleegyezésnek venni. Lehet, hogy csak figyel. Lehet, hogy még mérlegel. És az is lehet, hogy már pontosan tudja, hol húzza meg a határt, csak még nem mondta ki hangosan.
Ha pedig kimondja, azt többnyire komolyan gondolja. Ez néha kellemetlen, néha nagyon megnyugtató. De mindenképp tipikusan bika: kevés felesleges körrel, erős belső tartással, és azzal a csendes üzenettel, hogy a nyugalom érték — csak nem ingyen adják.