Van benne kritika, de nem mindig rosszindulatból
A Szűz egyik legfélreérthetőbb tulajdonsága, hogy vita után hajlamos javító üzemmódba kapcsolni. Elmondja, hogy szerinte hol csúszott félre a beszélgetés, mi lett volna jobb mondat, miért lett volna érdemes előbb szólni, és hogyan lehetne ezt legközelebb kulturáltabban intézni. Ha épp feldúlt vagy, ez könnyen úgy hathat, mintha jegyzőkönyvet venne fel az érzéseid helyett.
Pedig sokszor épp ez az ő békülési nyelve. Azzal, hogy rendszerezi a konfliktust, valójában azt próbálja megmutatni: fontos neki annyira a kapcsolat, hogy érdemes legyen rajta dolgozni. Persze ettől még időnként fárasztó. A Szűz sem tökéletes, és nem árt, ha néha ő is belátja, hogy nem minden helyzetet kell azonnal szétszerelni csavarokra. Van, amikor elég annyi: „rendben, értem, ez rosszul esett neked.”
Ha ő kér bocsánatot, az sem mindig látványos. Lehet, hogy nem mond hosszú monológot, viszont másnap hoz neked egy kávét pontosan úgy, ahogy szereted, és közben csendesen odateszi: „átgondoltam, igazad volt.” A Szűznél ez nem mellékes részlet. Ez maga a gesztus.
Szerelemben lassabban oldódik, mert nem szeret vaktában kockáztatni
Ha a vita párkapcsolatban történt, a Szűz békülése még árnyaltabb tud lenni. Ilyenkor nemcsak azt figyeli, mi hangzott el, hanem azt is, mit jelent ez hosszabb távon. Egy meggondolatlan odaszúrásból ő könnyen eljut odáig fejben, hogy „ha most ezt mondta, vajon később mire számíthatok?” Nem drámai alkat, inkább óvatos. De ez az óvatosság szerelemben sokszor erősebb, mint elsőre látszik.
Éppen ezért egy komolyabb vita után lehet, hogy nem a szenvedélyes kibékülés jön először, hanem egyfajta tesztidőszak. Nem hivatalosan, csak úgy szűzesen. Figyeli, hogy valóban meg lehet-e nyugodni melletted. Hogy amit mondasz, annak van-e súlya. Hogy a kedvesség nemcsak a békülés napjára szól-e. Ez összefügg azzal is, miért enged be nehezebben másokat közel magához: miért lehet nehéz meghódítani a Szűz szívét.
Hogyan lehet vele igazán rendezni egy konfliktust?
Röviden: tisztán, nyugodtan, következetesen. A Szűz általában jól reagál arra, ha nem akarod elsimítani a dolgot egy gyors poénnal vagy egy „mindegy, hagyjuk” mondattal. Nála a „hagyjuk” ritkán jelent valódi lezárást. Inkább azt, hogy egyelőre a fiókba került az ügy, de a fiók nincs bezárva.
Segít, ha teret adsz neki átgondolni a helyzetet. Segít, ha nem gúnyolod ki azért, mert sokat elemez. Segít, ha te is tudsz pontos lenni. És igen, sokat segít az is, ha utána a gyakorlatban is látszik valami. A Szűz meglepően gyorsan tud megenyhülni, ha azt érzi, hogy nemcsak békét akarsz, hanem valódi rendrakást a kettőtök között.
Van ebben valami nagyon szerethető. Mert amikor a Szűz kibékül, azt többnyire komolyan gondolja. Nem azért simul vissza melléd, mert kényelmesebb, mint haragudni, hanem mert végiggondolta, megmérte, és arra jutott: ennek van értelme. Márpedig az ő világában ez majdnem szerelmi vallomás.
És ha egyszer tényleg elengedi a sérelmet, abban van valami különösen megnyugtató. Nem látványosan, nem fanfárral, csak egyszer csak megint természetesen jelen van. Kérdez, figyel, észreveszi, hogy elfogyott a kedvenc teád, vagy hogy hosszú napod volt. A békülés nála sokszor így néz ki: a kapcsolat újra működni kezd a részletekben. És a Szűz pontosan tudja, hogy végül mindig ott dől el minden.