Ha felismered ezt a 13 jelet, akkor valószínuleg egy diszfunkcionális családban nottél fel.

Gyerekként azt gondoltad, hogy a családodban a dinamika mindenkinek ugyanolyan lehetett – honnan is tudhattad volna másképp? Ha azonban gyerekként megtapasztaltad a felsorolt dolgok bármelyikét, akkor egy diszfunkcionális családban nottél fel anélkül, hogy észrevetted volna. Most, hogy már felnott vagy, felismerheted, hogy min mentél keresztül, és lépéseket tehetsz annak érdekében, hogy kezelj minden olyan problémát, amit ez az évek során hagyott benned.

1. A normálisról alkotott elképzelésed valójában káosz volt.

Felnottként a házad állandó drámák központja volt, de neked ez csak kedd volt. A kiabálás olyan rendszeres volt, mint az étkezések, és a nyugodt napok olyan ritkák voltak, mint a kék hold. Azt hitted, hogy ez tipikus, amíg el nem kezdtél barátokat látogatni, és rá nem jöttél, hogy az o otthonukban nem volt mindennapos az ordibálás. Furcsa felismerés, hogy nem mindenkinek a családi dinamikájához tartoznak a mindennapos viták vagy az események véget nem éro szappanoperája.

2. Magánélet? Mi az?

A családoban a magánélet fogalma olyan idegen volt, mint a hóvihar a Szaharában. Az ajtókat soha nem zárták be, határok nem léteztek, és a magánbeszélgetések? Felejtsd el. Mindenki tudta mindenki dolgát, és a titkok inkább nyilvános bejelentések voltak. Egy ilyen környezetben felnove vagy szuper nyitottá, vagy nevetségesen titkolózóvá válsz felnott korodban. Azon kapod magad, hogy vagy túlságosan megosztod az idegenekkel, vagy Fort Knoxot építesz a magánéleted köré.

3. A te eredményeidet gyakran figyelmen kívül hagyták.

A te családodban nem ünnepelték az eredményei, hanem elvárták, vagy ami még rosszabb, figyelmen kívül hagyták. A jó jegyek vagy a díjak elnyerése nem járt dicsérettel; ez volt az, amit tenned kellett. Az elismerés hiánya valószínuleg arra késztetett, hogy vagy túlzottan vágyj mások elismerésére, vagy úgy érezd, hogy az eredményeid sosem elég jók.

4. A bocsánatkérés olyan ritka volt, mint az egyszarvú.

Emlékszel, mikor kért utoljára bocsánatot egy családtagod, amiért elszúrtad? Nem? Ez azért van, mert az önök háztartásában a „sajnálom” szó sokkal megfoghatatlanabb volt, mint egy rejtett kincs. A hibákat vagy figyelmen kívül hagyták, vagy a szonyeg alá söpörték, vagy valaki másra fogták. Az elszámoltathatóság hiánya miatt valószínuleg zavarban érezted magad a felelosségvállalás és a hibák elismerése terén a saját felnottkori kapcsolataidban.

5. Az érzelmi barométered jócskán eltért.

A családodban az érzelmek vagy a Broadway-showhoz hasonlóan voltak kitárulkozóban, vagy mélyebben elrejtve, mint egy titkos bunker. Soha nem tanultad meg, hogyan kell az érzéseket egészséges módon kezelni. Vagy minden dráma volt, állandóan, vagy hideg, érzelemmentes üresség. Az érzelemkifejezésnek (vagy annak hiányának) ez a hullámvasútja talán kissé tanácstalanul hagytak téged, hogyan kezeld az érzéseket a mindennapi életedben.

6. A családi összejövetelek olyanok voltak, mint a gladiátorharcok.

A családi események nem voltak meleg, bolyhos ügyek; inkább olyanok voltak, mintha egy arénába léptünk volna be. Fel kellett készülni mindenféle konfliktusra, passzív-agresszív megjegyzésre vagy nyílt vitára. Olyan volt, mintha egy aknamezon navigálnánk, ahol bármelyik lépés robbanáshoz vezethet. Ezek az összejövetelek nem a kötodésrol szóltak, hanem a túlélésrol, és gyakran inkább harcosnak érezted magad, mint családtagnak.

7. Te lettél a szülo.

Az háztartásodban a szerepek felcserélodtek. Ahelyett, hogy a szüleid gondoskodtak volna rólad, te magad gondoskodtál róluk – érzelmileg, és néha még anyagilag is. Te voltál a felelos, a problémamegoldó, a békefenntartó. A túl gyors felnotté válás gyakori vonás a diszfunkcionális családokban, és ez megfoszthatott téged a gondtalan gyermekkorodtól, és úgy érezhetted, hogy kimaradtál abból, hogy egyszeruen csak gyerek lehess.

8. A következetesség idegen fogalom volt.

Az otthonodban az egyetlen következetes dolog a következetlenség volt. A szabályok gyorsabban változtak, mint a divatirányzatok, és ami tegnap még rendben volt, az ma már bun volt. Soha nem tudtad, mire számíthatsz. Egyik nap a szüleid a legjobb barátaid voltak, a következon pedig távoli idegenek. Ez a kiszámíthatatlan környezet valószínuleg arra késztetett, hogy a felnott életedben stabilitásra vágyj, vagy a rutinban találj vigaszt, csak hogy legyen valami kontrollérzeted.

9. A szeretet nagyon is feltételes volt.

A családodban a szeretetet és a ragaszkodást úgy osztogatták, mint a jó viselkedésért járó jutalmat, nem pedig feltétel nélküli ajándékokat. Korán megtanultad, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, nem pedig ingyen adni. Ha jól teljesítettél az iskolában vagy megfeleloen viselkedtél, elhalmoztak szeretettel. De ha kiléptél a sorból, az eltunt. Ez vezethetett ahhoz, hogy maximalistává váltál, vagy felnottkori kapcsolataidban folyamatosan mások jóváhagyását kerested.

10. Te voltál a családterapeuta.

Valahogyan te lettél az a személy, aki minden családi krízisre, legyen az kisebb vagy nagyobb, a legmegfelelobb. Te voltál a közvetíto, a tanácsadó, a váll, amin kisírhatod magad – még olyan problémák esetén is, amelyeket még túl fiatal voltál ahhoz, hogy megértsd. Ez a szerep arra kényszerített, hogy gyorsan felnoj, és a család nem hivatalos terapeutájává tett téged, ami gyakran a felnott életedben is megmarad, így nehezedre esik, hogy ne vedd magadra mindenki más problémáit.

11. A „normális” beszélgetések ritkák voltak.

A családodban a beszélgetések ritkán tartalmaztak olyan hétköznapi témákat, mint az idojárás, vagy hogy milyen volt a napja. Ehelyett vagy mély, intenzív beszélgetések voltak az élet problémáiról, vagy felszínes, valódi tartalom nélküli csevegések. Ritkán tapasztaltál csak egyszeru, könnyed beszélgetést a vacsoraasztalnál. Emiatt a felnott életedben az alkalmi beszélgetéseket vagy felületesnek, vagy túlságosan intenzívnek érezheted.

12. Tökéletesítetted a tojáshéjon járás muvészetét.

Az háztartásotokban elsajátítottátok a tojáshéjon járás képességét. Pontosan tudtad, mit és hogyan kell mondani, és ami még fontosabb, mit nem szabad mondani, hogy ne idegesíts valakit. Ez az állandó éberség és óvatosság lehetett az oka annak, hogy mindig felkészültél a legrosszabbra, még olyan helyzetekben is, amikor ez teljesen felesleges.

13. Te voltál a láthatatlan gyermek.

A káosz közepette úgy találtad, hogy a túlélés legjobb módja az, ha láthatatlanná válsz. Lehajtottad a fejed, nem voltál útban, és igyekeztél nem felhívni magadra a figyelmet. A háttérbe való beolvadás taktikája miatt érezhette magát észrevétlennek vagy jelentéktelennek, és ez az érzés felnottkorában is megmaradhat, ami megnehezíti, hogy megszólaljon vagy érvényesüljön.

Ingyenes személyreszabott horoszkóp