Határozatlannak tűnhet, pedig gyakran csak túl sok szempontot lát
A Mérleg legendásan sokáig tud vacillálni. Kávé vagy tea, maradjunk vagy menjünk, ezt mondd vagy inkább azt — néha tényleg úgy fest, mintha egy egyszerű döntésből is belső konferenciát csinálna. De a lassúság mögött nem feltétlenül bizonytalanság van. Inkább az, hogy egyszerre több nézőpontot érzékel.
Ami másnak fekete-fehér, nála gyakran árnyaltabb. Látja az előnyöket, a kellemetlen mellékhatásokat, a másik fél reakcióját, a hangulat következményét, és még azt is, hogy mi lenne a legkevésbé kínos megoldás. Ez kívülről valóban tűnhet döntésképtelenségnek, de valójában sokszor érzékeny helyzetolvasás.
Persze ettől még időnként az őrületbe kergetheti a környezetét. A Mérleggel élni néha olyan, mint egy nagyon szép csomagolású mérlegelési folyamatban részt venni. De amikor végül dönt, az gyakran meglepően átgondolt.
Erősen reagál a stílusra, nem csak a tartalomra
Nem mindegy neki, hogyan mondasz valamit. Sőt, néha legalább annyira fontos a hangnem, mint maga az üzenet. A Mérleg finomra hangolt radarja villámgyorsan veszi a gorombaságot, a bántó élességet, az ízléstelenséget vagy azt, ha valaki feleslegesen durva. Nem azért, mert kényeskedő lenne, hanem mert ösztönösen hisz abban, hogy ugyanazt a dolgot lehet szépen és rondán is képviselni.
Ez a tulajdonság miatt sokszor remek közvetítő, társasági ember vagy partner, ugyanakkor könnyebben megsértődik az elnagyolt, érzéketlen kommunikáción, mint azt elsőre sejtenéd. És itt jön a csavar: kívülről nem mindig látszik rajta azonnal. Lehet, hogy udvarias marad, de belül már húzott egy finom vonalat.
Viták után például sokat számít nála a közeledés minősége. Nem csak az, hogy valaki bocsánatot kér-e, hanem az is, hogyan teszi. Ezt szépen megmutatja az is, hogyan békül ki a Mérleg egy vita után.