Apa nem hajlandó eltávolítani síró gyerekét a nyilvánosság elol, hogy megnyugtassa a többi felnottet

Nincs annál rosszabb, mint amikor megpróbálsz egy kellemes éttermi étkezést élvezni vagy egy filmet megnézni a moziban, és egy síró gyerek tönkreteszi az egészet, mert nyilvánosan kiborul. A legtöbb szülo azonban elég felelosségteljes ahhoz, hogy a feldúlt gyermeket elvigye a helyrol, amíg le nem nyugszik, hogy ne zavarjon másokat. Ez csak az udvarias viselkedés, de nem egy apuka esetében, aki nem hajlandó elvinni a sikoltozó rögtönzött gyereket, csak azért, hogy a többi felnottet megnyugtassa. Ehelyett úgy gondolja, hogy egyszeruen csak foglalkozzanak vele, és hagyják a gyerekeket gyerekeknek lenni. Igen, tényleg.

Jól ismert tény, hogy a gyerekek dührohamot kapnak, függetlenül attól, hogy mennyire jól nevelik oket, a szüloi készségek akkor kerülnek igazán játékba, amikor az egyik ilyen kirohanás nyilvánosan történik. Nem kellene, hogy kínos legyen a szülo számára, de mégis az. Ez általában azért van, mert tisztában vannak vele, hogy senki más nem akarja hallani, ahogy a sikoltozó csatlósuk elveszti a fejét. A TikToker Owen Squires (@owen_squires) azonban nem látja a nagy ügyet, és azt, hogy mindenkinek végig kell hallgatnia a gyereke sírását.

„Ha a gyerekem valaha is sír a boltban, nem fogom eltávolítani a boltból, és sajnálom, ha ez enyhén kellemetlen érzéseket kelt benned, vagy elohozza a személyiséged irányító részét, de nem törvénytelen, hogy egy gyereknek érzései vannak” – mondta egy mostanra vírusszeruen terjedo klipben.

Szerinte a környezetében mindenkinek ugyanolyan türelmet kell gyakorolnia, mint amilyen türelemmel o próbálkozik szüloként. Owen szerint, ha mindannyian megnyugodnánk, és megpróbálnánk zen-ezni, miközben valaki más gyereke leordítja a helyet, akkor a gyerek leckéket tanulna az empátiáról. Úgy véli, más szülok is megérdemelnek egy kis kegyelmet, hogy kitalálják, mit tegyenek ezután, és hogyan beszéljék le a gyereket.

Owen emlékezett arra, hogy a saját gyereke nyilvánosan elvesztette a fejét, miután felébredt a szundikálásból, miután a család elment nyaralni. „Érzem, hogy a kibaszott élelmiszerboltban mindenki minket bámul, én meg körülnézek, és olyan, mint egy istenverte autóbaleset, mintha minden szemgolyó ránk szegezodne” – mondta. „Most érzem, hogy a szorongásom szintje emelkedik… Érzem, hogy a dühöm szintje emelkedik, mintha ez most az egómra hatna. Mindenki engem néz és ítélkezik felettem, amiért a gyerekem így viselkedik, és most én vagyok dühös a saját gyerekemre, amiért gyerek”.”

Igaz, a gyerekek már csak ilyenek. Mindannyian abszolút rémálomszeruek idonként, és ez nem a szülok hibája. De az sem a mások felelossége, hogy ezt végig kelljen hallgatniuk. Igen, mindenkinek türelmet és empátiát kellene gyakorolnia, de ha elérkezünk a 10. perchez, amikor a gyermeked véresre ordítja magát, az már probléma, és el kell vinned egy csendes helyre, amíg lecsillapodik, nem igaz? Owen szerint nem.

Szerinte a szülok nyilvánosan próbálkoznak olyan technikákkal a gyerekeik megnyugtatására, amelyek valójában nem muködnek, mindezt azért, mert úgy érzik, hogy mások nyomást gyakorolnak rájuk és elítélik oket, hogy siessenek és oldják meg, ami történik. „Szóval, szerintem sokkal több szülo lenne hajlandó türelmes lenni a gyerekeivel, ha a társadalom egy kicsit lazítana, és egy kicsit jobban elfogadná a gyerekeket, és azt a tényt, hogy ok nem mindig napsütésesek és szivárványosak” – magyarázta.

A válaszok, amiket Owen kapott, vegyesek voltak: egyesek egyetértettek azzal, hogy a gyereknevelésnek „közösségi erofeszítésnek” kell lennie (nem, köszönöm – nem véletlenül vagyok boldogan gyerekmentes!), míg mások ragaszkodtak ahhoz, hogy függetlenül attól, hogy mennyire „természetes”, hogy egy gyerek kiakad, ez nem mentség arra, hogy „tapintatlanok legyünk másokkal”, ha egy síró gyerekkel nyilvános helyen folytatjuk.

Te mit gondolsz?

Ingyenes személyreszabott horoszkóp