10 nem-értelmetlen ok, amiért a nok elhagyják a férfiakat, akiket szeretnek

Amikor a nok véget vetnek egy hosszú távú kapcsolatnak, az nem mindig azért van, mert a szerelem elmúlt. Számtalan oka van annak, hogy a nok úgy érzik, hogy a saját boldogságuk és jólétük megorzése érdekében el kell hagyniuk azokat a férfiakat, akiket még mindig szeretnek. Bár ez az egyik legszívszorítóbb döntés, amit valaha is meghozunk, néha ez a legjobb. Íme, miért gyakoribb ez, mint gondolnád.

1. Elegünk van abból, hogy az érzelmi munkát végezzük.

Ez a téma nem különösebben új (és a tapasztalat biztosan nem az), de nem lehet elégszer beszélni róla. A nok természetes gondoskodók, ami azt jelenti, hogy gyakran vállaljuk a támogatás, a gondoskodás, a kényelem és a szeretet biztosításának felelosségét – és ez a fizikai munkán felül van. Idovel ezt a súlyt egyedül cipelni kimeríto, és a nok alulértékeltnek, túlhajszoltnak és egyszeruen csak elegük van. Amikor az életünkben lévo férfiak nem ismerik fel, hogy ez milyen áldozatot követel tolük, és nem hajlandóak kivenni a részüket a munkából, nem telik el sok ido, mire úgy döntünk, hogy elhagyjuk oket, szerelembol vagy más módon.

2. Belefáradtunk abba, hogy mi is elvégezzük az összes fizikai munkát.

Amellett, hogy a noknek kell gondoskodniuk a gyermeknevelésrol, gyakran ok nevelik a gyerekeket, ok foznek, takarítanak, intézik a házimunkát stb. Amikor a férfiak az életünkben azt feltételezik, hogy ez teljesen rendben van velünk, és hogy ez elvárható, nem sokáig tart, amíg a harag elkezd gyulni. Egy kapcsolatnak egyenrangú partnerségnek kellene lennie, de ha csak az egyik fél tesz erofeszítéseket, az nagyon gyorsan megunható.

3. Úgy érezzük, hogy nem értékelik és nem veszik figyelembe.

A fentiek (és talán csak az általános párkapcsolati dinamika) eredményeként a nok hajlamosak úgy érezni, hogy az egyetlen módja annak, hogy ne vegyék természetesnek, ha elhagyjuk a férfiakat, akiket szeretünk. Elvégre csak addig bírjuk elviselni az érzést, hogy a partnerünk pótanyaként tekint ránk, mielott ki kell lépnünk. Ez különösen akkor igaz, ha már hangot adtunk érzéseinknek és aggodalmainknak az életünkben lévo férfiaknak, és süket fülekre találtunk.

4. A partnerünk megcsalt, és nem tudunk túllépni rajta.

Ez egy nagy dolog. Míg néhány kapcsolat túlélheti a megcsalást, sokan nem. Amikor a férfi, akit szeretünk, hutlen, az árulás hatalmas, és a bizalom gyakran helyrehozhatatlanul megszakad, így úgy érezzük, hogy az egyetlen megoldás az, ha elhagyjuk ot. Nem arról van szó, hogy nem akarunk megbocsátani nekik és továbblépni, hanem arról, hogy a tetteik képe beleégett a fejünkbe, és nem tudjuk kiverni belole. Ez eléggé lehetetlenné teszi a továbblépést.

5. A partnerünk már nem mutat érdeklodést.

Amikor eloször összejövünk valakivel, lenyugöz minket a másik. Még a legapróbb részlet is megbabonázza a másik személyt, és bár értheto, hogy ez egy kicsit lecsillapodik, minél tovább vagytok együtt, nem szabad, hogy teljesen megszunjön. Amikor úgy érezzük, hogy a partnerünk unalmasnak talál minket, vagy már egyáltalán nem érdekli semmi, amit teszünk vagy mondunk, akkor elgondolkodunk azon, hogy miért is vagyunk egyáltalán a kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ha szeretsz és törodsz valakivel, akkor neked is számítanak azok a dolgok, amelyek fontosak számára, nem igaz?

6. A partnerünk családja probléma.

Amikor hosszú távú kapcsolatba kerülünk valakivel, gyakorlatilag „beházasodunk” a családjába is. Ezért is olyan fontos, hogy legalább velük jól kijöjjünk. Ha a szerelmünknek olyan szülei, testvérei vagy más családtagjai vannak, akik miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, akiket nem szívesen látunk, vagy akik beleszólnak a kapcsolatunkba, és a partnerünk nem tesz semmit, hogy kiálljon értünk vagy a párkapcsolatért, szerelem vagy másért, akkor el kell mennünk. Nem élhetünk hosszú távon nyomorúságban.

7. A partnerünk az elkötelezodéssel kapcsolatban hezitál.

Nem minden no álma, hogy több száz ember elott sétáljon az oltárhoz egy puffos fehér menyasszonyi ruhában, mi mégis tudni akarjuk, hogy a férfi, akibe idot és energiát fektetünk, egy hullámhosszon van-e velünk az életben. A legtöbben nem kérünk sokat – csak valamiféle biztosítékot, hogy hosszú távon is benne vannak, és valódi partnerséget akarnak velünk. Ha már egy ideje együtt vagyunk, de a férfi az életünkben még mindig ide-oda járkál azzal kapcsolatban, hogy valójában mit is akar, akkor a legjobb, ha elsétálunk, mielott még jobban megbántanak minket.

8. Úgy érezzük, hogy elvesztettük önmagunkat a kapcsolatban.

Amikor már régóta együtt vagyunk valakivel, szinte elkezdünk egybeolvadni, ha nem vigyázunk. Vagy azoknál a noknél, akik emberbarátok, és a fent említettek szerint minden érzelmi munkát vállalnak, elkezdünk korábbi önmagunk héjává válni. Ahelyett, hogy élénk, független, okos, vicces nok lennénk, Így és így partnerévé válunk, akit csak a kapcsolat határoz meg, amiben vagyunk, nem pedig az, hogy milyen emberek vagyunk azon kívül. Amikor eljutunk arra a pontra, hogy már arra sem emlékszünk, kik vagyunk a szeretett férfi nélkül, akkor el kell mennünk.

9. Az intimitás nagyjából az ablakon kívülre került.

Nem csak a férfiaknak fontos, hogy mi történik a hálószobában – a noknek is. Azt akarjuk érezni, hogy kívánatosak vagyunk, és hogy a férfiak vonzódnak hozzánk. Amikor már nem tesznek erofeszítéseket, vagy egyáltalán nem törodnek azzal, hogy ilyen módon (vagy egyáltalán nem) örömet okozzanak nekünk, akkor inkább szobatársaknak kezdjük érezni magunkat, mint romantikus partnereknek. Ha ez megtörténik, akkor nincs okunk a folytatásra, tényleg.

10. Szeretjük a párunkat, csak már nem vonzódunk hozzá.

Ez nemtol függetlenül történik. Lehet, hogy sok mindent szeretünk bennük, de a kezdeti szikra, ami romantikusan összehozott minket, egyszeruen elhalványult, és ezt már nem lehet visszahozni. Ekkor kezdjük úgy érezni, hogy talán jobb lenne, ha barátok lennénk.

Ingyenes személyreszabott horoszkóp