A Nyilasról sokan azt gondolják, hogy ha valaki bejön neki, azt onnantól a fél város tudni fogja. Van is ebben valami: ez a jegy ritkán a finomkodás nagymestere. Csakhogy amikor a vonzalom még képlékeny, amikor nem biztos benne, hogy amit érez, abból lesz-e bármi, meglepően más arcát mutathatja. Nem feltétlenül lesz csendesebb, inkább kicsit kiszámíthatatlanabb. Egyszer nagyon ott van, máskor mintha csak átfutna rajtad a tekintete, aztán már a következő történetben él. Ettől könnyű félreolvasni.
Ha titokban tetszik neki valaki, a Nyilas egyik legárulkodóbb jele az, hogy hirtelen több energiát tesz a közös térbe, mint amit egy sima ismeretség indokolna. Nem feltétlenül romantikus gesztusokra kell gondolni. Lehet, hogy ő dob be egy programötletet, ő küldi át azt a cikket, amiről eszébe jutottál, vagy egyszer csak ott találod magad egy beszélgetésben, ami valahogy sokkal személyesebb lett, mint tervezted. Nem azért, mert rámenős akar lenni, hanem mert a lelkesedése megelőzi a stratégiáját.
A Nyilas ugyanis gyakran fejben sem úgy közelít a tetszéshez, mint aki sakkozik. Inkább úgy, mint aki futás közben találja ki az útvonalat. Egyik nap viccelődik veled, másnap filozofál, harmadnap eltűnik pár órára vagy pár napra, majd visszatér, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Ez kívülről zavarba ejtő lehet, pedig sokszor nem játék. Egyszerűen idő kell neki ahhoz, hogy elválassza: valódi vonzalmat érez, vagy csak élvezi a pezsgést, amit a másik jelenléte kivált belőle.
Sokat beszél, de nem mindig arról, amire számítanál
Amikor a Nyilasnak titokban tetszik valaki, gyakran bőbeszédűbb lesz, de nem feltétlenül a klasszikus flört irányába. Nem biztos, hogy bókokkal bombáz. Lehet, hogy inkább történeteket mesél, felvet ötleteket, nagyívű kérdéseket dob be, vagy teljes komolysággal megkérdezi, szerinted miért költöznek az emberek folyton olyan helyekre, ahol panaszkodnak az időjárásra. Igen, a logikai ív néha meglepő. De pont ez a lényeg: a Nyilas a kapcsolódást gyakran szellemi kalandként kezdi.
Ha valaki érdekli, szeretné látni, hogyan gondolkodsz, milyen gyorsan veszed a lapot, mersz-e visszakérdezni, tudsz-e nevetni valamin, ami kicsit abszurd. Ez nem vizsga, még ha néha annak is tűnhet. Inkább tapogatózás. A Nyilasnak fontos, hogy a másik mellett ne kelljen kisebbre vennie magát, se komolyságban, se játékosságban.
Ilyenkor különösen feltűnő lehet az a furcsa kettősség, hogy egyszerre nyitott és ködös. Sok mindent elmond magáról, mégis pont a lényeget hagyja homályban. Beszél élményekről, tervekről, világnézetről, de attól a mondattól, hogy „egyébként tetszel”, még jó ideig elegánsan távol marad. Nem azért, mert manipulatív, hanem mert amíg nem biztos a fogadtatásban, inkább a hangulatot építi, mint a tétet emeli.
A humora ilyenkor élesebb, de puhább is
A Nyilas humora legendásan csípős tud lenni, de ha valaki tényleg tetszik neki, a szurkálódás mögött több figyelem lesz. Ugrat, persze. Néha még jobban is, mint másokat. Csakhogy közben észrevehetően figyel arra, hol a határ. Megjegyzi, mitől nevetsz fel igazán, milyen témára húzod fel a szemöldököd, mit veszel zokon. Ez a fajta finomhangolás nem mindig látványos, mégis sokat mond.
Van benne valami kedves ellentmondás: miközben laza akar maradni, valójában sokkal érzékenyebben reagál rád, mint mutatja. Ha rossz napod van, lehet, hogy nem egy hollywoodi vallomással áll elő, inkább odaszúr valami abszurd poént, hoz egy kávét, vagy egyszerűen ott marad beszélgetni, amikor más már rég továbbállt volna. A gondoskodása ritkán szirupos. Inkább olyan, mint egy jól időzített mondat, amitől egyszer csak könnyebb lesz levegőt venni.