Amikor teret kap kezdeményezni, de nem marad egyedül benne
Sokan azt gondolják, a Kos úgyis elintéz mindent maga. Valóban gyakran kezdeményező, de ettől még nem vágyik arra, hogy mindig neki kelljen vinni a teljes kapcsolatot. Kifejezetten szeretve érzi magát, ha a másik időnként átveszi a stafétát. Kitalál valamit, odateszi magát, meglepi, összefogja a dolgokat.
Ez lehet egészen hétköznapi is:
- nem neki kell mindig először írnia;
- nem ő szervezi meg mindig a találkozót;
- nem csak ő kérdez, érdeklődik, viszi a beszélgetést;
- nem neki kell kitalálnia, hogyan legyen jobb kettőtök között valami.
A Kos szívesen vezet, de nem szeret magányosan húzni. Attól érzi, hogy tényleg fontos, ha a másik is beleáll a közösbe. Nem nézőként, hanem játékosként.
A hűség nála cselekvésben látszik
A Kosnak a szeretet nem csak érzelem, hanem állásfoglalás. Kiállsz mellette, amikor kínos vagy kényelmetlen? Megvéded, ha igazságtalanul támadják? Vállalod nyilvánosan is, nem csak négyszemközt? Ezek a helyzetek mélyen megmaradnak benne.
Nem feltétlenül vár harcias jeleneteket, inkább következetességet. Azt, hogy ne csak a könnyű pillanatokban legyél mellette. A Kos sokszor keménynek látszik, de nagyon is számon tartja, ki hogyan viselkedett, amikor számított. Ha valaki ilyenkor mellé áll, azt ritkán felejti el.
És ha azon tűnődsz, mikor jut el odáig, hogy ez nála valóban mély érzéssé váljon, érdemes ezt is elolvasni: honnan tudhatod, hogy a Kos tényleg szerelmes beléd. Jól kirajzolódik belőle, mennyire intenzíven tud kapcsolódni, ha egyszer komolyan vesz valakit.
A legvégén mégis valami egyszerű marad
A Kos akkor érzi magát igazán szeretve, ha nem kell kisebbre vennie magát ahhoz, hogy szerethető legyen. Ha nem kell visszafognia minden örömét, lendületét, véleményét, kezdeményezését csak azért, hogy kényelmesebb legyen másoknak. Ha valaki bírja a fényét, és közben a sebezhetőségétől sem ijed meg.
Nem tökéletes rajongásra vágyik, hanem élő kapcsolódásra. Olyasmire, amiben van igazság, tűz, játék, tisztelet és egy kis bátorság is. Mert a Kos szeretetét általában nem a langyos bizonyosság nyugtatja meg, hanem az a tiszta érzés, hogy itt valaki tényleg engem választ, tényleg jelen van, és nem fél velem együtt élni egy kicsit nagyobb lángon.
Ha ezt megkapja, azt nagyon érzi. És többnyire vissza is adja, nem decire kimérve, hanem kososan: egész szívvel, teljes lendületből.