A tartós unalom és a folytonos halogatás
A Kos egyik legnagyobb mumusa az unalom. Nem feltétlenül arra van szüksége, hogy minden hétvégén ejtőernyőből ugorjatok ki vagy spontán vonatra szálljatok az ismeretlenbe. Inkább arra, hogy legyen elevenség a kapcsolatban. Történjen valami. Legyenek közös tervek, rövid, de valódi beszélgetések, váratlan ötletek, nevetések, mozgás, impulzus.
A túl sok „majd egyszer”, „ráérünk még”, „most ehhez nincs kedvem” elveheti a kedvét. A Kos szeret cselekedni. Ha azt érzi, hogy minden kezdeményezése falba ütközik, vagy hogy a kapcsolat folyamatos parkolópályán van, előbb-utóbb elveszíti a türelmét. Nem feltétlenül hangos jelenettel, néha csak egyszerűen kihűl benne valami.
Itt nem a nyugalommal van baja, hanem az élettelenséggel. Egy békés kapcsolat is lehet pezsgő, ha van benne kíváncsiság és frissesség. A Kos általában azt szereti, ha a másik jelen van, reagál, beleáll, nem csak sodródik. Az érzelmi és hétköznapi tunyaság nála nem romantikus lassúság, hanem vörös zászló.
A folyamatos kritika és a lelkesedés lehűtése
A Kos sokszor ösztönből működik. Előbb indul, aztán finomhangol. Ez néha kapkodónak tűnhet, de benne van valami nagyon eleven és bátor. Éppen ezért különösen rosszul esik neki, ha valaki rendszeresen kineveti az ötleteit, lekicsinyli a lelkesedését, vagy állandóan azt sugallja: „ebből úgysem lesz semmi”.
Nem arról van szó, hogy ne bírná a visszajelzést. Az őszinte, tiszta kommunikációt még értékelheti is. A gond ott kezdődik, amikor a kritika nem segít, hanem folyamatosan letöri. Ha a kapcsolatban azt érzi, hogy mellette mindig kisebbnek, ügyetlenebbnek vagy túl soknak kell éreznie magát, akkor egy idő után inkább olyan közeget keres, ahol nem kell védekeznie a saját temperamentuma miatt.
A Kosnak fontos, hogy elfogadják az erejét, a hevét, a kezdeményezőkedvét. Nem kell minden ötletéért rajongani, de ha a másik fél zsigerből lehűti, az hosszú távon biztos távolságot teremt. Egyébként sokszor éppen ebből a nyers lendületből születnek meg azok a képességek is, amelyek elsőre nem is látszanak. Nem véletlenül izgalmas kérdés, milyen rejtett tehetsége lehet a Kos jegyű embernek.
Az érzelmi hidegség és az elismerés hiánya
Bár a Kos kívülről gyakran erősnek és önjárónak tűnik, egy kapcsolatban neki is szüksége van melegségre. Sőt, talán jobban is, mint elsőre hinnéd. Nem biztos, hogy mindig finoman kéri, de nagyon is számít neki, hogy érezze: fontos, kívánatos, értékelt társ. Az érzelmi hűvösség, a tartós távolságtartás vagy a „neked úgyis mindegy” hozzáállás mélyebben bánthatja, mint mutatja.
A Kos gyakran ad sok energiát a kapcsolatba. Ha ezt teljes közönnyel fogadják, vagy természetesnek veszik, idővel elveszítheti a motivációját. Nem tapsot vár minden reggel a kávéfőzésért, de azt igen, hogy legyen kölcsönösség. Egy-egy egyértelmű gesztus, egy őszinte dicséret, egy odaforduló mondat nála nagyon sokat számít.
Ha szeretnéd jobban megérteni, mi tölti fel érzelmileg, érdemes ránézni arra is, mitől érzi magát igazán szeretve a Kos. Sok félreértést meg lehet spórolni vele, és igen, a Kos értékeli, ha nem kell találgatnia, hogy számít-e.
Összességében a Kost nem valami misztikus, kibogozhatatlan dolog riasztja el egy kapcsolatban. Inkább azok a helyzetek, amelyekben nincs egyenesség, nincs lendület, nincs bizalom, és nincs valódi jelenlét. Ha túl sok a játszma, túl szűk a tér, túl hideg a közeg vagy túl hamar lehűtik a tüzét, gyorsan elveszti az érdeklődését.
De ha azt érzi, hogy mellette őszintén lehet kapcsolódni, lehet nevetni, lehet vitázni felesleges kerülők nélkül, és közben marad levegője is, akkor kifejezetten odaadó társ tud lenni. A Kos nem tökéletességet keres. Sokkal inkább élő, bátor, egyenes kapcsolatot. És valljuk be, ez önmagában már elég jó kiindulópont.