Néha távolodik, de ez még nem elutasítás
Ez az a pont, ahol sokan elveszítik a fonalat. A Vízöntő lehet lelkes, közeli, figyelmes, majd hirtelen mintha visszább venne. Nem feltétlenül azért, mert meggondolta magát. Sokszor csak újra kell hangolnia a saját belső egyensúlyát. Neki a közelség és a függetlenség nem egymást kizáró dolgok, hanem állandó zsonglőrmutatvány. Néha egészen ügyesen csinálja, néha leejti a labdát.
Ha fontos vagy neki, a távolodás után vissza fog találni. Keresni fog. Folytatja onnan, ahol abbahagytátok. Nem tűnik el végleg csak azért, mert kellett neki egy kis tér. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden hullámzást romantikusan kell értelmezni. De a Vízöntőnél a rövid visszahúzódás önmagában még nem piros zászló. Inkább karakterjegy, amit csak akkor lehet jól kezelni, ha nem akarsz minden csendre azonnali feliratot ragasztani.
A szeretetnyelve nem mindig tankönyvi
A Vízöntő ritkán attól érzi jól magát, ha szigorú minták szerint kell működnie egy kapcsolatban. Nem biztos, hogy a napi rutinszerű érzelmi megerősítés az ő terepe. Cserébe lehet, hogy szabadságot ad, őszintén kíváncsi rád, és elfogad olyan részeiddel együtt, amelyeket mások gyorsan meg akarnának javítani. Nála a szeretet sokszor levegősebb, kevésbé birtokló, de ettől még nagyon is valóságos.
Ha jobban érdekel, milyen gesztusoktól érzi azt, hogy valóban szeretik, ebben a cikkben szépen kirajzolódik a képlet: Mitől érzi magát igazán szeretve a Vízöntő?
És igen, van benne némi ellentmondás. Egyszerre vágyik kapcsolódásra és szabadságra. Szeret közel lenni, de csak úgy, hogy közben megmaradjon önmagának. Néha meghökkentően figyelmes, máskor úgy tűnik, mintha egy teljesen más frekvencián működne. Aki ezt szó szerint akarja megfejteni, hamar elfárad. Aki viszont észreveszi a mintát, annak összeáll a kép.
Onnan tudod igazán, hogy számítasz neki
Nem abból, hogy állandóan körülötted forog. Nem is feltétlenül abból, hogy látványosan romantikus. Hanem abból, hogy következetesen kapcsolódik hozzád a saját stílusában. Figyel rád. Emlékszik rád. Bevon az életébe. Megmutatja a gondolatait. Kíváncsi a tieidre. Visszatér hozzád akkor is, amikor épp szétszórt vagy elfoglalt. És talán a legfontosabb: melletted egyre kevésbé érzi szükségét annak, hogy mindenáron különc páncélt viseljen.
A Vízöntő érdeklődése sokak felé nyitott, de az igazi kötődése már jóval ritkább. Ha egyszer azt érzed, hogy nemcsak beszélget veled, hanem számol is veled, akkor valószínűleg tényleg fontos vagy neki. Nála ez nem mindig hangos történet. Inkább olyan, mint amikor felkapcsolódik egy fény egy távoli ablakban. Nem vakít, nem villog, csak egyszer csak biztosan látszik, hogy ég.
És ha ezt a fényt észreveszed, már egészen sokat tudsz róla.