Kimondja. Vagy majdnem kimondja
Sok Kos végül eljut oda, hogy egy ponton egyszerűen közli, mit érez. Nem feltétlenül díszcsomagolásban, nem okvetlenül lírai túláradással, hanem a maga nyersebb, szerethetően direkt módján. Valami olyasmivel, hogy „hiányzol”, „veled más”, „nem tudlak kiverni a fejemből”, vagy az örök klasszikus: „jó, most már tényleg beszéljünk erről”.
De még ha nem is mondja ki szó szerint, a szerelmes Kosból általában kiszalad a lényeg valamilyen formában. Mert hosszú távon nehezen viseli a lebegtetést. A túl sok kerülőút nem az ő sportága. Ha nagyon sokáig semmi nem egyértelmű, miközben te már mindent belelátsz, könnyen lehet, hogy ő maga sem tart ott, ahol reméled.
És mi az, ami nem biztos, hogy szerelem?
A nagy lendület önmagában még nem az. A napi szintű üzenetáradat sem feltétlenül. A látványos vonzalom, a heves bókok, az intenzív flört vagy az, hogy azonnal találkozni akar veled, mind lehetnek a Kos természetes tüzei is. Ezek kellemesek, izgalmasak, csak épp nem mindig tartósak.
A szerelemre inkább az utal, hogy a tűz mellé irány is kerül. Hogy nem csak felizzik, hanem következetesen feléd fordul. Hogy nem csak akar, hanem vállal. Hogy nem csak lelkes, hanem kíváncsi, jelenlévő és valamilyen furcsa, néha ügyetlen, de nagyon is őszinte módon érzelmileg is befektet.
A legbiztosabb jel: veled nem akar félgőzzel működni
Ha egy Kos tényleg szerelmes beléd, azt előbb-utóbb abból fogod érezni, hogy nem tud és nem is akar langyos lenni. Lehet, hogy néha túl sok. Lehet, hogy néha túl gyors. Néha bosszantóan makacs, néha meghatóan nyílt, máskor pedig meglepően zavarban van. De épp ez az árulkodó. Nem marad kényelmes távolságban.
A Kos szerelme ritkán steril, ritkán kiszámított, ritkán tökéletesen elegáns. Viszont ha valódi, akkor eleven. Van benne szándék, bátorság, figyelem és vállalás. Nem csak azt érzed mellette, hogy tetszel neki, hanem azt is, hogy számítasz. És a végén általában ez a legfontosabb különbség a fellobbanás és az igazi érzelem között.