A Mérleg sokak fejében a kedves, diplomatikus, szerethető partner archetípusa. Az a fajta ember, akivel jó megérkezni valahova, mert figyel a hangulatra, észreveszi a rezdüléseket, és általában tudja, hogyan lehet egy helyzetből kevesebb feszültséggel kijönni. Csakhogy ebből könnyű téves következtetést levonni: hogy a Mérleg mindent eltűr, csak legyen béke. Pedig nem. Sőt, vannak helyzetek, amelyek kifejezetten gyorsan lehűtik benne a lelkesedést.
Nem feltétlenül csapja rád az ajtót. Lehet, hogy eleinte még mosolyog, udvarias, sőt megpróbál elsimítani ezt-azt. De belül már hátrébb lépett egyet. A Mérlegnél a kiábrándulás sokszor nem hangos jelenettel kezdődik, hanem azzal a furcsa érzéssel, hogy valami elfáradt a levegőben.
A durvaság nem „őszinteség”, hanem hangulatrombolás
Az egyik legbiztosabb riasztó tényező a nyers, tapintatlan kommunikáció. Nem arról van szó, hogy a Mérleg csak a selyempapírba csomagolt mondatokat bírja. Inkább arról, hogy nagyon érzékeny a stílusra. Lehet valaki egyenes, lehet valaki határozott, de ha mindez fölényeskedéssel, cinizmussal vagy bántó odaszúrásokkal párosul, az hamar elviszi a kedvét.
Ismerős jelenet: egy vita közben a másik fél azt mondja, „én csak kimondom az igazat”, majd odavág még két mondatot, amitől a szobanövény is összeugrana. A Mérleg ilyenkor nem azt érzi, hogy végre tiszta a helyzet, hanem azt, hogy eltűnt a kölcsönös tisztelet. És ha ez eltűnik, ő sem marad sokáig igazán jelen.
Nála a kommunikáció nem díszítés, hanem a kapcsolat egyik fő tartóoszlopa. Ezért sokat számít a hangnem, az időzítés, sőt még az is, hogyan nézel rá közben. Ha kíváncsi vagy arra, milyen gesztusokból látszik, hogy tényleg fontos vagy neki, erről szépen árulkodik az is, így mutatja ki a Mérleg, ha fontos vagy neki.